الشرح

Medina zsidói között volt két törzs: a Banú Quraydha és a Banú-n-Nadír. Az egyikük még a Dzsáhiliyya idején legyőzte a másikat és fölébe kerekedett. Megegyeztek abban, hogy minden egyes megöltért, akit a hatalmas legyőzők ölnek meg a gyengék csoportjából, annak a vérdíja csupán ötven waszaq. Ám minden megölt vérdíja, akit a gyengék csoportja öl meg a győztesek csoportjából, a vérdíj a duplája, száz waszaq. A waszaq hatvan szá'. Hosszú ideig eszerint éltek, míg nem megérkezett a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) Medinába, elvégezve a Hidzsrát (Mekkából). Mindkét csoport alávetette magát az Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) rendelkezésének. Ám, Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) akkoriban még nem uralkodott az ellenségei felett és nem hajtotta őket az iránta való engedelmességbe. Hiszen ez még a Hidzsra legelején történt és ő még a békés megállapodáshoz tartotta magát. A gyengék megöltek egy embert az őket legyőzők csoportjából. A legyőzők követséget küldtek a gyenge legyőzöttekhez: Küldjétek el nekünk a száz waszaq-ot - a megállapodás szerint. A gyengék csoportjának válasza: Megtörtént ilyen valaha két törzs között, hogy mindkettőnek ugyanaz a vallása, egy és ugyanaz a leszármazása, a hazájuk is ugyanaz; ám az egyikük vérdíja a fele a másik vérdíjának. Mi csupán azért adjuk ezt meg nektek, mert félünk tőletek és elnyomtatok bennünket. Ám mivel megérkezett Muhammad, többé már nem adjuk azt meg nektek. Emiatt a háborúskodás már majdnem kitört a két törzs között. Majd megegyezésre jutottak: felfogadják Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) döntőbírónak maguk között. Allahra! Muhammad nem fog kétszer annyit adni nektek tőlük, mint amennyit nekik ad tőletek. És igazuk lett. Ők csupán azért adták ezt meg nekünk, mivel féltek tőlünk és elnyomtuk őket. Elküldtek Muhammad-hoz (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget); hogy így titokban hozzájuthassanak a véleményéhez. Ha megadja azt, amit ti akartok, akkor válasszátok meg őt bíróul. Ám, ha nem adja meg azt, amire ti áhítoztok, hagyjátok el őt és ne tegyétek meg bírónak. Elküldtek hát Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) titokban embereket a képmutatók közül, hogy megismerjék az Ő (Allah áldja meg és adjon nekik örök üdvösséget) véleményét. Miután megérkeztek Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), Allah sugallatot bocsátott le és tudatta a Küldöttével az ő ügyük részleteit és mindazt, amit el akartak érni. A Magasztos és Fenséges Allah kinyilatkoztatta: az Asztal című szúrában az Ő Szavait: (Ó Küldött! Ne szomorkodj azok miatt, akik versengenek a hitetlenségben! Ők azok közül valók, akik azt mondták a szájukkal: Hiszünk.) [Az Asztal: 41; Q 5:41]. Egészen az Ő Szavaiig: (És azok, akik nem aszerint ítélkeznek, amit Allah kinyilatkoztatott - ők a bűnösök.) [Az Asztal:47; Q 5:47]. Majd azt mondta Ibn Abbász (Allah legyen elégedett kettejükkel): Allahra, velük kapcsolatban nyilatkoztatott ki a Magasztos Szava: (Aki nem aszerint ítélkezik, amit Allah kinyilatkoztatott, azok a hitetlenek.) [Az Asztal:44; Q 5:44]. És (... És az, aki nem azáltal ítélkezik, amit Allah kinyilatkoztatott, ők az igazságtalanok.) [Az Asztal:45; Q 5:45]. És (... És azok, akik nem aszerint ítélkeznek, amit Allah kinyilatkoztatott, ők a bűnösök.) [Az Asztal:47; Q 5:47].