فوائد الحديث

An-Nawawi azt mondta: a család védelmezése kötelező, e téren nincs nézeteltérés. A saját magunk védelme, ölés által, tekintetében véleménykülönbség van a mi vallásjogi iskolánk és mások vallásjogi álláspontja között. A javak védelme megengedett de nem kötelező.

A hagyomány arra mutat rá, hogy a tudás meg kell, hogy előzze a cselekedetet; hiszen ez a Társ megkérdezte Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) arról, hogy mi a kötelessége, és ezt azt megelőzően tette, hogy cselekedett volna.

A támadó elleni védekezés során figyelembe kell venni a fokozatosság elvét - intéssel kell kezdeni, vagy segítség keresésével, mielőtt harcba bocsátkoznánk vele. Ám ha már harcba szállt vele, elsődleges célja az elhárítás, a védekezés legyen, ne pedig ölés.

A muszlim ember vére, vagyona és becsülete tiltott és sérthetetlen.

An-Nawawi azt mondta: tudnunk kell, hogy a mártír három csoportra osztható: Az első: akit a hitetlenek elleni harcban ölnek meg, harc valamilyen következményeként. Az ilyen személy esetében, a mártírok megítélése jár a Túlvilágon járó jutalom tekintetében és a földi élet szabályozásai terén egyaránt. Azaz nem kell nagyobb mosdatásban (ghuszl) részesíteni és nem mondanak érte imát. A második: mártír a jutalom tekintetében, a földi előírások nélkül: a beleiben illetve gyomrában lévő betegségben vagy pestisben elhunyt; és a romok alatt elpusztuló egyén, és az, akit a javai miatt öltek meg és mások, akikről a hiteles hagyományok még mártírként említenek meg. Ezen személyeket megmosdatják és imát mondanak értük; és nekik a Túlvilágon a mártír jutalma fog járni. Ám nem szükségszerűen lesz ugyanaz a jutalma, mint az elsőnek. A harmadik: aki a zsákmányból jogtalanul elvisz; az ehhez hasonlóról számos szöveg azt említi, hogy nem szabad őt mártírnak nevezni - ha megöletik a hitetlenek elleni harc során. Neki a mártírok megítélése jár a földi létben, nem mossák meg és nem mondanak érte imát, a Túlvilágon viszont nem jár neki a mártírok teljes jutalma.