الشرح

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) tudatta: volt egy király, az előttünk élt népek között, és volt neki egy varázslója. Midőn a varázsló elérte az öregkorát, mondta a királynak: Én bizony nagyon megöregedtem, küldj hát hozzám egy fiatalt, akit taníthatok a varázslatra. A király küldött hozzá egy fiatal embert, hogy taníthassa őt. Midőn a fiatal ember a varázslóhoz tartott, az útjába esett egy szerzetes; leült nála egy alkalommal és figyelmesen meghallgatta a szavait. Nagyon tetszett neki az, amit hallott. Midőn legközelebb is elindult a varázslóhoz, ismét elment a szerzetes mellett és leült nála. Mikor megérkezett a varázslóhoz, az megütötte a késése miatt. Ezt később ő elpanaszolta a szerzetesnek, aki mondta: Ha félsz a varázslótól, akkor mondd: a családom tartott vissza; ha pedig a családodtól félsz, mondd: a varázsló tartott vissza. Mindeközben, egy hatalmas állat került eléje, amely megakadályozta az embereket a szabad járásban. Ő pedig mondta: Ma, meg fogom tudni vajon a varázsló a kiválóbb vagy a szerzetes. Megragadott egy követ és mondta: Ó, Allah! Ha a szerzetes útja kedvesebb a Számodra, mint a varázslóé, akkor pusztítsd el ezt a állatot, hogy az emberek szabadon járhassanak. Megdobta és megölte azt. Ezt követően az emberek szabadon járhattak. Elment a szerzeteshez és tudatta vele a történteket. A szerzetes pedig mondta neki: Ó, fiam! Te, ma, sokkal kiválóbb lettél, mint én! Elért hozzád az, amit én gondolok. Megpróbáltatásokban lesz részed; és midőn próbatételeket fogsz kiállni, ne utalj majd rám. A fiatal ember születésétől fogva vakot, leprást és más beteg embereket kezdett gyógyítani Allah engedelmével. A király egyik közeli bizalmasa erről tudomást szerzett, aki előzőleg elvesztette a látását. Számos ajándékkal felszerelkezve elment hozzá és mondta a fiatal embernek: Mindez, ami itt van az ajándékokból, a tiéd lesz - ha meggyógyítasz engem. Ő pedig mondta: Bizony, én nem gyógyítok meg senkit, ellenben Allah képes a gyógyulást adni. Ha hiszel Allahban, akkor én fohászkodni fogok Allahhoz és Ő meg fog gyógyítani. Ő hitt Allahban és így Allah meggyógyította. Elment a királyhoz és leült mellé, a szokásának megfelelően. A király pedig mondta neki: Ki adta vissza a látásodat? Mondta: az Uram. Mondta: Hát neked, rajtam kívül is van urad? Mondta: az én Uram és a te Urad - Allah. Megragadta, elfogatta és addig kínoztatta, amíg el nem árulta a fiatal embert. Előhozták a fiatalembert, és mondta neki a király: Fiam, eljutott hozzám varázslásod híre, amelynek segítségével a születésétől fogva vakot és a leprást gyógyítod és még ezt és ezt is teszel. A fiatal ember erre azt mondta: Én bizony, nem gyógyítok, hanem Allah az, aki gyógyít. Ezután a király megragadta és addig kínoztatta, amíg be nem vallotta a szerzetes hollétét. Előhozták a szerzetest. És azt mondták neki: Mondj le a hitedről és hagyd el a vallásodat! Ő ezt megtagadta. Fűrészt hoztak elő, amit a feje közepére helyeztek és kettévágták a fejét. Majd a király bizalmas emberét hozták elő és azt mondták neki: Hagyd el a vallásodat! Ő ezt megtagadta. A fűrészt a feje közepére tették és kettévágták a fejét. Ezután a fiatal embert hozták elő és azt mondták neki: Hagyd el a vallásodat! Ő ezt megtagadta, ekkor a király emberei kezére adták, akik három és tíz között voltak. Mondta a király: Vigyétek ehhez és ehhez a hegyhez, vigyétek fel a hegy tetejére. Ha elértek a csúcsára és ő elhagyja vallását, rendben van; ám ha ezt megtagadja megtenni, vessétek le a mélybe. Elvitték és felvitték a hegyre. A fiatal ember azt mondta: Ó, Allah! Ments meg tőlük, úgy ahogyan Te akarod! Megremegett alattuk a hegy és megmozdult, nagyon erős rándulással rengett - a király emberei lezuhantak. Ő pedig visszament a királyhoz. Mondta neki a király: Mit tettek a veled lévő emberek? Mi van velük? Mondta: Allah megvédett engem velük szemben. Ismét néhány embere kezére adta őt és mondta nekik: vigyétek el egy kisebb hajóra és menjetek mélyen be a tengerre; ha lemond a vallásáról, rendben van. Ha azt nem teszi meg, vessétek a tenger mélyére. Elvitték, a parancs szerint. Ő pedig mondta: Ó, Allah! Ments meg tőlük, olyan módon ahogyan Te akarod. A csónak felfordult velük és a kísérői mind a vízbe fulladtak. Ekkor a fiatal ember elindult vissza a királyhoz. Mondta neki a király: Mit tettek a veled lévő emberek? Mi van velük? Mondta: Allah megmentett engem velük szemben. Majd a fiatal ember azt mondta a királynak: Te nem tudsz megölni engem, addig, amíg azt nem teszed, amit én parancsolok meg neked. A király azt mondta: mi lenne az? A fiatal ember azt válaszolta: gyűjtsd össze az embereket egy szabad területen, és feszíts ki engem egy pálmafa törzsére, majd vegyél egy nyilat a tegzemből és helyezd az íj közepére, majd mondd: Allah Nevében! A fiatal ember Uráéban! Majd lődd ki rám! Ha így cselekszel képes leszel megölni engem. Ekkor összegyűjtötte az embereket egyetlen helyen, és a pálmafa törzsére feszítette ki. Majd kivette a nyilat a tegezéből, majd pontosan az íj közepére helyezte, majd azt mondta: Allah Nevében, Aki a fiatal ember Ura! Ezután kilőtte a nyilat, ami éppen a halántékába fúródott, a szeme és füle között; ő felemelte a kezét a halántékához a nyíl helyéhez és meghalt. Az emberek pedig mondták: Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában! Hiszünk a fiatal ember Urában! Előhozták a királyt és az mondatott neki: Hát most már látod azt, amitől féltél? Bizony, Allahra, elért és lecsapott rád az, amitől féltél - azaz: az a tény, hogy az emberek a fiatal embert követték és ők mind hittek az ő Urában. Ekkor megparancsolta, hogy hasogassák fel a földet hatalmas téglalap alakú hasítékokat alakítottak ki az utak bejáratainál, amelyekben tüzeket gyújtatott. Majd mondta: Aki nem tér vissza a vallásáról, azt vessétek azokba a tüzekbe. Tették, amit a király parancsolt. Végül érkezett egy asszony és vele együtt volt egy fiatal gyermeke. Az asszony megállt és erősen maradni akart a helyén és nem akart a tűzbe ugrani. A gyermeke azt mondta neki: Ó, anyám! Légy állhatatosan kitartó! Te az Igazságot követed.