Abū Ḥāzim bin Dīnār-tól Némely férfiak elmentek Sahl bin Saʿd as-Sāʿidī-hoz; azon elmélkedve: a minbar (a lépcsős szószék amelyen az imám beszél) milyen fából készült. Megkérdezték őt erről. Ő pedig mondta: Allahra! Bizony én tudom miből készült. Láttam azt az első napon, amikor a helyére került és az első alkalmat, amikor Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ráült. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy üzenetet küldött egy asszonynak - egy az Anszárok közül való nőnek, akit Sahl megnevezett -: "Parancsold meg ács dolgozódnak, hogy készítsen nekem fából valami alkalmatosságot, amire leülhetek, midőn az emberekhez beszélek." Az asszony így tett és el is készült, az al-Ghāba (Medina egyik negyede) tamariszkuszfájából. Elküldték Allah Küldöttének (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Ő pedig utasítást adott, hogy hová tegyék. Majd láttam azon Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), Allāhu akbaru-t mondott midőn azon volt, majd meghajlást végzett azon, majd háttal lejött róla és leborulást végzett a minbar tövében, majd visszatért. Midőn befejezte, az emberek felé fordult és mondta:" Ó, emberek! Én csupán azért csináltam ezt, hogy követhessetek az imámban és megtanulhassátok az imámat."