الشرح

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Társaival egy étkezési meghívásnak tett eleget. Egy juhlábat hoztak elé, neki tetszett és szerette is a húsát, fogaival egy darabot kiharapott, majd hagyományozta nekik, szólván: Én leszek az emberiség vezetője a Feltámadás Napján, a Magasztos Allah kegyelméből fakadóan. Majd mondta: Tudjátok ennek az okát? Mondta: mivel az emberek összegyűjtetnek, a Feltámadás Napján, egy széles, sík és lapos földön, amely igen nagy kiterjedésű lesz. Akik ott lesznek, azok hallani fogják a szólítót és a nézelődő is körbefogja tekintetével őket, senki sem marad rejtve előle. Hiszen a föld lapos, nincs rajta semmi, ami mögött valaki is elrejtőzhetne a nézelődők elől. A tekintet mindent lát. Ha valaki mondana valamit, azt a másik ember is hallaná. A tekintet látja őket. A nap egy míl-nyi (mérföld körüli távolság) távolságba jön a teremtményekhez; ettől szomorúság és nehézség fogja el őket, amit nagyon nehezen illetve nem is tudnak elviselni. A menekülést kérik a közbenjárás által. A Magasztos és a Fenséges Allah azt sugallja a hit népnek, hogy menjenek el Ádámhoz, az emberiség ősatyjához. Elmennek hozzá, megemlítik kiválóságát, talán így közbenjár értük a Magasztos és Fenséges Allahnál. Mondják neki: Te Ádám vagy, az emberiség ősatyja! Allah téged a Kezével teremtett meg és leborulásra kényszerítette előtted az Angyalait. Megtanította neked mindennek a nevét, majd lelket lehelt beléd az Ő lelkéből (amelyet Ádám számára teremtett). Ám ő kifogást hoz elő és mondja: Az Uram, ma, olyan haragra gerjedt, amilyenre előtte még soha sem és utána sem fog. Majd megemlítette a bűnét. Ez pedig: a Magasztos és Fenséges Allah megtiltotta neki, hogy a fa gyümölcséből egyen, ám ő mégis evett abból. Majd mondja: A lelkemet (Magamat!). Az érdemli meg, hogy közbenjárásban részesüljön. Menjetek máshoz! Menjetek Noéhoz. Elmennek Noéhoz. És mondják: Te vagy az első Küldött, akit Allah Küldetéssel bízott meg a föld népéhez. És Allah téged hálás szolgának nevezett. Ám, ő is mentegetőzik: mivel a Magasztos és Fenséges Allah, ma, olyan haragra gerjedt, amilyenre előtte még sohasem és utána sem fog. Neki volt egy felszólítása, ám ő a népe ellen fohászkodott. A lelkemet, az érdemli meg, hogy közbenjárásban részesüljön. Menjetek máshoz! Menjetek Ábrahámhoz. Elmennek Ábrahámhoz és mondják: Te Allah kedvelt embere vagy a földön. Járj közben értünk az Uradnál. Hát nem látod miben vagyunk? Ő mondja nekik: Bizony, az én Uram, ma, olyan haragra gerjedt, amilyenre ezelőtt még sohasem, és ezután sem fog. Én bizony, három hazugságot állítottam. Ezek a szavai: Én gyenge, beteg vagyok (Q 37:87); és a szavai: azt a nagy bálvány tette (Q 21:63); és a szavai: a feleségének, Sárának, mikor azt tanácsolta, hogy mondja azt, hogy én a testvére vagyok, hogy megmeneküljön a gonosz rosszától. Az igazság az az, hogy ez a három szó csupán közvetített, metaforikus elemek voltak a beszédben, ám mivel a formájuk szerint hazugságnak tűntek, így hazugságok is voltak, restellte magát miattuk, és nem tartotta magát méltónak a közbenjárásra; hiszen az, aki jobban ismeri Allahot és Hozzá közelebbi helyzetben is van az sokkal hatalmasabb félelemmel van Iránta. És mondta: A lelkemet! Az érdemli meg, hogy közbenjárásban részesüljön. Menjetek máshoz! Menjetek Mózeshez. Elmennek Mózeshez és mondják: Ó, Mózes! Te Allah Küldötte vagy. Allah téged tisztelt meg Küldetésével és a Szavával az emberek felett. Járj közben értünk a te Uradnál! Hát, nem látod miben is vagyunk? Ő mondja: Bizony, az én Uram, ma, olyan haragra gerjedt, amilyenre ezelőtt még sohasem, és azután sem fog. Én bizony, megöltem egy olyan lelket, akinek megölésére nem kaptam parancsot. A lelkemet (Magamat). Az érdemli meg, hogy közbenjárásban részesüljön. Menjetek máshoz! Menjetek Mária fiához, Jézushoz. Elmennek Jézushoz és mondják: Ó, Jézus! Te Allah Küldötte vagy. És az Ő szava, amelyet Máriába vetett és a Tőle származó lélek. Te beszéltél az emberekhez már kis gyermekként a bölcsőben. Járj közben értünk a te Uradnál. Hát, nem látod miben is vagyunk? Ő mondja: Bizony, az én Uram, ma, olyan haragra gerjedt, amilyenre azelőtt még sohasem, és ezután sem. Ám, ő nem említett meg bűnt. A lelkemet (Magamat)! Az érdemli meg, hogy közbenjárásban részesüljön. Menjetek máshoz! Menjetek Muhammad-hoz. Elmennek Muhammad-hoz és mondják: Ó, Muhammad! Te Allah Küldötte vagy és a Próféták Pecsétje (nem érkezik utánad több próféta)! Allah megbocsátotta neked a korábbi és a későbbi bűneidet is. Járj közben értünk az Uradnál! Hát nem látod miben vagyunk? Elindulok és elmegyek a Trón aljához; ott leborulok a Magasztos és Fenséges Uram előtt. Majd Allah olyan hatalmas dicsőítéseket és magasztalásokat sugall nekem, amilyeneket előttem még senkinek sem. Majd az mondatik: Ó, Muhammad! Emeld fel a fejedet! Kérj és megkapod. Járj közben és a közbenjárásod meghallgatásra fog lelni. Felemelem a fejem és azt mondom: Ó, Uram! Az én Népemet! Ó, Uram! Az én Népemet! Ó, Uram! A közbenjárásom elfogadásban részesül. Az mondatik neki: Ó, Muhammad! A Népedből léptess be olyanokat, akiken nincs a számonkérés terhe, a Paradicsom kapui közül a jobb oldali kapun! Ők közösen fogják majd használni az emberekkel a többi kaput. Majd mondja: Arra (mondom), Akinek a Kezében a lelkem van! Bizony, a Paradicsom kapujának két kapufélfája között, akkora a távolság, mint Mekka és a Jemenben lévő Szan'á' között, vagy mint a Mekka és az as-Sám-beli Buszrá közötti távolság, (az utóbbi) egy város Hawrán-ban.