الشرح

Itt a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) megtanítja a Társainak a legsúlyosabb főbűnöket; a következő hármat említette: 1. Társítás Allahhal szemben: ez azt jelenti, hogy az imádati cselekedetek bármelyikét is nem Allah-nak szentelni; és Allahon kívül mást hasonlóvá és egyenlővé tenni Allahhal - az Isten voltában, az Úr voltában, a Neveiben és a Tulajdonságaiban. 2. A szülőkkel szembeni engedetlenség (ʿuqūq al-wālidayni; helytelen és illetlen viselkedés): ez nem más mint bármilyen ártalmat, kárt, nehézséget, fájdalmat okozni a két szülőnek - történjen ez szavak vagy tettek által; illetve idetartozik a velük való kegyes, illedelmes és jóravaló viselkedés elmulasztása is. 3. A hamis beszéd, hamis tanúság (qawlu-z-zūr), ezek közül való: a hamis tanúskodás: minden olyan elferdített, koholt és hazug szó, amely az illető becsmérlését, lekicsinylését célozza - (célja) a javainak eltulajdonítása és becsületének megsértése és ehhez hasonlók. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) többször is megismételte a figyelmeztetést a hamis beszéddel kapcsolatban, ezzel is oktatva annak kifogásolt és fertelmes voltát és rossz hatásait a társadalomra nézve. A Társak mondták: Bárcsak már ne ismételje meg többször - tették ezt a vele való együttérzésből fakadóan és elutasítva, kifogásolva azt, ami zavarja őt.