إعدادات العرض
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte),
Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte),
Ibn Umar-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel): Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a két kezét felemelte a vállai magasságába midőn az imát megnyitotta (elkezdte), és amikor "Allahu akbaru-t" mondott midőn meghajolt, és amikor felemelte a fejét a meghajlásból, felemelve ebbe a magasságba és mondta: "szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!" A leborulásban ezt nem tette meg.
الترجمة
العربية বাংলা Bosanski English Español فارسی Français Bahasa Indonesia Русский Tagalog Türkçe اردو 中文 हिन्दी සිංහල ئۇيغۇرچە Hausa Português Kurdî Kiswahili دری অসমীয়া ไทย Tiếng Việt አማርኛ Svenska Yorùbá Кыргызча ગુજરાતી नेपाली Oromoo മലയാളം Română Nederlands Soomaali پښتو తెలుగు Kinyarwanda ಕನ್ನಡ Malagasy Српски Moore ქართული Čeština Українська Македонски Lietuvių Azərbaycanالشرح
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét az ima három mozzanatában - vállai irányában, vagy egészen fel a vállai magasságába - azaz a lapocka és a felkarcsont találkozásáig. Első mozzanat: midőn megnyitotta az imát a takbíratu-l-ihrám-al (az ima állapotába való belépés Allahu akbar-jával). A második: midőn „Allahu akbar-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott a meghajláshoz. A harmadik: midőn felemelte a fejét a meghajlásból és mondta: (szemia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd - Allah meghallgatja azt, aki Őt magasztalja. Urunk Tiéd a dicsőség és a hála!) Ám nem emelte fel a kezeit a leborulás megkezdésekor, sem pedig az abból történő felemelkedéskor.فوائد الحديث
A két kéz felemelésében rejlő bölcsességek: ez az ima dísze és a Magasztos Allah dicsőítése és magasztalása.
Hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), a két kéz felemelése egy negyedik helyzetben, ahogyan azt Abu Humajd al-Szaídi jegyezte le, megtalálható Abu Dawud-nál és másoknál - ez pedig az első tasahhud-ból történő felemelkedéskor, a három vagy négy raka-s imák esetében.
Szintén hiteles formában maradt fenn tőle (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), miszerint ő felemelte a kezeit a fülei magasságáig, anélkül, hogy azokat megérintette volna; ahogyan az megjelenik Málik bin al-Huwajrith továbbadásában a két Szahih-ban: "Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) ha „Allahu akbaru-t (Allah a Leghatalmasabb)” mondott felemelte a kezeit, amíg azok el nem érték a fülek magasságát.
A taszmí és tahmíd (szamia-Allahu li-man hamidah Rabbana wa laka-l-hamd) együttes elmondása csupán az imám-ra és az imáját egyedül végzőre vonatkozik; aki közösségben, a sorban állva végzi, az csupán ezt mondja: "Rabbana wa laka-l-hamd".
A "Rabbana wa laka-l-hamd" elmondása a meghajlás után, hiteles formában ismert a Prófétától (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), ebben négy eset és lehetőség van, és ez egy ebből; a legjobb ha az ember ezeket az eseteket követi, egyszer ezt és máskor azt.
التصنيفات
Method of Prayer