إعدادات العرض
Aki olyan állapotban találkozik Allahhal, hogy nem társított Hozzá senkit és semmit - az a Paradicsomba kerül; és aki találkozik Vele, miközben társakat állított Mellé - az a Pokolba kerül
Aki olyan állapotban találkozik Allahhal, hogy nem társított Hozzá senkit és semmit - az a Paradicsomba kerül; és aki találkozik Vele, miközben társakat állított Mellé - az a Pokolba kerül
Ǧābir bin ʿAbdullāh-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel) hivatkozva jegyezték fel, miszerint így szólt: Hallottam, ahogy Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) azt mondta: "Aki olyan állapotban találkozik Allahhal, hogy nem társított Hozzá senkit és semmit - az a Paradicsomba kerül; és aki találkozik Vele, miközben társakat állított Mellé - az a Pokolba kerül."
الترجمة
العربية বাংলা Bosanski English Español فارسی Français Bahasa Indonesia Türkçe اردو 中文 हिन्दी Tagalog ئۇيغۇرچە Kurdî Hausa Português മലയാളം తెలుగు Kiswahili தமிழ் မြန်မာ Русский Deutsch 日本語 پښتو Tiếng Việt অসমীয়া Shqip Svenska Čeština ગુજરાતી አማርኛ Yorùbá Nederlands සිංහල ไทย دری Български Fulfulde Italiano ಕನ್ನಡ Кыргызча Lietuvių Malagasy or Română Kinyarwanda тоҷикӣ O‘zbek Akan नेपाली Moore Azərbaycan Wolof Oromoo Soomaali Українська bm km rn ქართული Македонски Српскиالشرح
A Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) hírül adta, hogy aki úgy hal meg, hogy semmit és senkit sem társít Allahhoz, az a Paradicsomba kerül, még akkor is, ha büntetésben részesül bizonyos bűneiért; és aki úgy hal meg, hogy bármit is társít Allahhoz, az örök időkre a Pokol tüzében marad.فوائد الحديث
Ez a ḥadīth rámutat a tiszta egyistenhit nagyságára és arra, hogy ez a megmenekülés forrása a Pokol tűzében való örökkévalóságtól.
Továbbá rámutat a Paradicsom és a Pokol közelségére a szolgához, és nincs közte és közöttük semmi más elválasztó, csak a halál.
Óva int a társítástól - akár kicsi, akár nagy - mivel a Pokol tűzétől való megszabadulást csak ezeknek az elkerülésével érhetjük el.
Ez a ḥadīth egy fontos és okulásra éltó lecke arról, hogy a cselekedeteknél az számít, ahogyan végződnek (mi a végső érdemük a tetteknek).